KRAPFEN
Az egyik legkedveltebb fánk ebben az időszakban. Azért kezdem ezzel, mert ez az, amit a legjobban ismernek a magyar torkosok is, hiszen lényegében arról az édességről van szó, amelyet farsangi fánknak nevezünk. A fenti képen látható fánkról már a neve is elárulja, hogy német eredetű, nyilván ezért hasonló több országban is. Itt északon, Bergamo táján megtelik vele minden cukrászda ilyentájt, az olaszok pedig alig várják, hogy rávethessék magukat (én is mindig csatlakozom hozzájuk a nemes küzdelemben.) Van egy fontos különbség a magyar fánksütő hagyományokhoz képest: az olasz cukrászok a frissen kisült, leheletkönnyű fánkokat megtöltik valami földi jóval, ami leggyakrabban a jól ismert crema (cukrászkrém vagy vaníliakrém), de lehet számtalan változata. Én például egy pisztáciakrémes krapfenért félrelökök mindenkit a pult elől. 🤪
CIAMBELLE
Igencsak egyszerűen megfogalmazva a ciambella egy középen lyukas fánk. Emiatt sokan az amerikai donutra gondolnak, ám a ciambella nem a tengerentúlról ért partot, hanem régi hagyomány, és valamelyest különbözik is amerikai rokonától, még ha ránézésre hasonlók is. A ciambella tésztája könnyebb, levegősebb, mint a testesebb donuté, a leglátványosabb különbség pedig a díszítése. A ciambellára általában csak egy kis cukrot szórnak, míg a donutot színes-mázos-látványos köntösben tálalják. Ciambella lényegében mindenhol akad Olaszországban, de a donut is bekerült sok kávézó kínálatába, szóval hízókúrára fel!
BOMBOLONI
A krapfenhez nagyon közel álló fánk a bombolone, leginkább Toscanában népszerű, és ránézésre igencsak hasonló a kettő. Az apró eltérés a kelt tésztában rejlik: a bombolone általában lazább, kevésbé határozott állagú, hagyományosan tojás nélkül (vagy legfeljebb egy tojással) készül, és általában nem szokták megtölteni, bár mostanában divat lett valami finom krémmel megbolondítani. Akárhogyan is, ezt sem toljuk félre a tányérról, igaz?
FRITTELLE
Ha még mindig nem zavarodtál teljesen bele, akkor megemlítem ezeket a cuki kis fánkbombákat is, amelyek kisebb méretüknél fogva azt az illúziót keltik, hogy többet is befalhatunk belőlük. Na igen… 😅 A frittelle di Carnevale tésztája élesztő nélkül készül, könnyű, és veszélyesen eteti magát. Eredeti verziója kelt tésztás, Velencéből származik, és fritole veneziane néven ismert. Felőlem nevezhetik akárhogyan, a lényeg, hogy a tányéromra is jusson belőle. 🤘
CHIACCHIERE
A kimondhatatlan nevűnek tűnő chiacchiere (hallgasd meg a helyes kiejtését itt) a magyar csörögefánknak feleltethető meg, s a neve már csak azért sem egyszerű, mert régiónként másképp hívhatják. Szerencsére ahol eddig több időt töltöttem Olaszországban, ott mindenütt chiacchiere volt a becsületes neve, itt Bergamóban is így emlegetik, de lehet még frappe, bugie vagy cenci is egyebek mellett. Egy a lényeg, ugyanarról a karneváli édességről van szó, és nagyon-nagyon finom!